Emberi rangra [antikvár]

Részlet a könyvből: "Kora tavasszal, a negyvenedik születésnapja előtti hetekben, szerkesztőségi dolgozószobájában kéziratait rendezgette, nyomtatásban megjelent, gondosan megőrzött írásait - riportokat, novellákat, verseket - válogatta, rendszerezte. A több tucatnyi újság mellett ott voltak verseskötetei, novellagyűjteménye is. Zoli íróasztala mellett állva, csendesen tűnődött, mint aki végigtekint élete hosszán, képzeletben újra járja a négy évtized alatt maga mögött hagyott utat, ahol oly ritkán pihent. Mi, akik e néma számvetés tanúi voltunk, tudtuk, milyen messziről jött, mennyi erőt, akaratot, energiát használt fel, hogy a maga választotta úton járva kialakítsa élete rendjét, megteremtse naponként újra meg újra megálmodott önmagát. Szegényparaszt szülők gyermeke volt, szülőfaluja a bihari Ártánd, de gyermekkora Váncsodhoz kötötte, ahonnan ezerkilencszáznegyvenöt november 7-én elindult, valóra váltotta dédelgetett álmát, az alakuló demokratikus magyar hadsereg katonája lett. Tizenhét éves volt ekkor. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely sorsában már érezte a történelmet, látta maga előtt a lehetőséget és a kemény próbatételtől sem riadt vissza. Az 1. műszaki hadosztály vasút- és hídépítő zászlóaljában végzett egyéves munkája után, ezerkilencszáznegyvenhatban a 13. határvadász-zászlóalj kötelékében szolgált tovább, és ezerkilencszáznegyvenhét július 28-án tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak."