Emily naplója [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Janet Worm szomorúan lépett az ablakhoz. Gyors mozdulattal húzta szét a sötétítő függönyt, majd egy lendülettel fellibbentette a csipkefüggönyt, és alásimult, hogy mihamarabb kitárhassa az ablakot, még mielőtt az elektromos vaskapu kinyílna. Kicsit későn ért a nappaliba, azonban amikor bezúdult a friss levegő a szobába, és csodálatos kilátás nyílt Janet elé, tekintetével nem a kifogástalanul gondozott kertjét figyelte, hanem azt a fekete Porschét, mely lágyan gurult az apró barna köves talajon és fordult ki az utcára. Ha nem tudta volna, hogy a férje ül benne, a vezetés stílusából is ráismert volna. Ben szerette az autókat, nagy becsben tartotta őket. Kiválóan vezetett, rendkívül óvatos volt. Mindig precízen állt be a garázsba, mindkét oldalon megfelelő távolságra a faltól, mintha gondosan kicentizte volna. Senki sem tudott úgy fordulni a kocsival, mint ő. Főleg a Forschéval, ami nagyon a szívéhez nőtt, nem volt hajlandó átengedni a kormányt senki ember fiának. Janetnek pedig végképp nem, ugyanis az asszony katasztrofálisan vezetett. Legalább is Ben szerint. Mindig azt mondta, a nők kezébe nem való a kormány, még a slusszkulcsot is ügyetlenül fogják, nemhogy használni tudják. Nem értette, hogyan képesek beindítani a motort és bemenni a forgalomba. janet sosem tagadta, hogy nincs túl sok érzéke a vezetéshez. Ezt mi sem jelezte jobban, minthogy állandóan rádudáltak, s mégis mindig sértetlenül hozta haza az Alfa Rómeót. Mert Ben inkább vett neki egy másik kocsit mondván, azt nyugodtan összetörheti. A Porschét a világ összes kincséért sem bízta volna a feleségére. Elképzelni sem tudta, hogyan szerzett Janet jogosítványt. Az asszony viszont bebizonyította, mégsem olyan elveszett, mint ahogy a férje gondolja, minden nap maga vitte a lányukat az iskolába. És érdekes módon, sem az Alfának, sem nekik soha nem lett bajuk.