Emlékeim [antikvár]

Tegnap, 1943 augusztus 26-án meglepetésszerűen ért elöljárómnak az a felszólítása, írnám meg életem emlékeit. Én, aki minden erőmnek megfeszítésével igyekeztem kitörülni emlékezetemből azt a negyvenöt esztendőt, mely a Kármelbe-lépésemet megelőzte; én, aki még az azóta lefolyt huszonhat évet is szeretném az öntudatalattiságba süllyeszteni; én, aki csak a napokban faragtam ezt a rossz rigmust: „Útálom magamban azt, ki tegnap voltam, Megvetem majd holnap azt, ki ma vagyok; Csak előre nézek a távolba, messze... Hol pályám végén a mennyország ragyog." én kavarjam fel azt a szennyes múltat...?!