Emlékeim [antikvár]

Részlet a tartalomból: "Amióta a hatvanadik esztendő rámszakadt, gyakrabban előfordul, hogy ezt a kérdést szegezik nekem: mikor írod már meg az életrajzodat? Kezdetben bosszankodtam rajta, hogy ilyen öregnek néznek. Igazán nem éreztem még, hogy elértem a memoár-írás korhatárát. A multtal való minden kapcsolatom mindeddig tudatom alatt maradt. Tudatosan és éberen csak a jelen és a jövő él bennem. A multhoz elszakíthatatlan gyökerek kötnek ugyan, de mindig az volt az érzésem, hogy ezek a gyökerek akkor táplálnak és erősítenek legjobban, ha rejtve maradnak, különösen akkor, ha a leghevesebb harc tüzében az ember íróasztala előtt- mint frissen felfújt gumilabda,- egy másféléves legényke szökdécsel..."