Emlékeim [antikvár]

Részlet: "Előszó Hogyan keletkezett ez az írás? Az eredeti szándékom az volt, hogy a második világháborúban és a szovjet fogságban megmaradt két zsebnaptáram ceruzával írott feljegyzései golyóstollal átírva megmaradjanak számomra. Ezek a rövid, néha csak egy-két mondatos feljegyzések másoknak talán nem sokat mondanak, de számomra sok mindent felelevenítenek. Olvasásuk közben újra „átélek" sok mindent. Jót is, rosszat is. Több mint 60 esztendő elmúltával még a rossz és kellemetlen események is „megszelídülnek". Arra gondoltam, hogy ha ez két zsebnaptáram csodával határos módon megmaradt, nyilván ennek valamilyen oka van. Lehet, hogy talán nemcsak egy öregembernek a nosztalgiázása, hanem bepillantást adnak az eseményekben és megpróbáltatásokban gazdag huszadik századba is. Evés közben jön meg az étvágy - mondja a közmondás. Velem is ez történt. Már nemcsak a zsebnaptárak rövid feljegyzéseit írom le, hanem visszatekintek egész életemre. Életrajzot írok? Azt is. Mégsem az életrajzírás hagyományos módján. Például nem követem szigorúan a kronológiai sorrendet. Ezért előfordulhat, hogy egy eseményt kétszer (vagy talán többször is) megemlítek. Életutam emlékeit rögzítem. írásomban emlékek sora követi egymást. Ez is lehetne tehát a címe: Emlékeim. Emlékeim leírásában igyekszem tárgyilagos lenni. Tudom, hogy ez nem sikerülhet teljesen. Mert bármennyire is törekszem az objektivitásra, mégis bizonyos mértékben szubjektív leszek. Hiszen az én szememen keresztül láttam és látom a világot, az eseményeket, másokat és önmagamat. Eredetileg emlékeimet a magam számára szándékoztam megörökíteni. Mégis mások részére is érdekes lehet. Itt főleg gyermekeimre és unokáimra gondolok. Ők egyrészt koruknál fogva nem ismerhetik a régebbi eseményeket. Másrészt a leírtak segíthetik őket családjuk, őseik jobb megismerésében. Az 1944-45 telének, a munkaszolgálatos időmnek, a fogolytábori életnek és az utána következő hónapoknak az olvasása mások számára unalmasnak tűnhet."