Emlékirat [antikvár]

Miután János az életet felcserélte a halállal, kiújult a polgárháború. Mert Ferdinánd nagy sebesen hadsereget szervezett, és vezéreivel Izabella királynét kisded fiával együtt ostrom alá fogatta Budán, a király halála miatt abban reménykedvén hogy az egyelőre erőtlen országban nemcsak Budát szerezheti meg, hanem ha a királynét fiával egyetemben hatalma alá kényszeríti, a háborúnak is mindörökre véget vethet. De a királyné az ostromot - kiváló férfiak: György váradi püspök, *Török Bálint, Petrovics Péter és sok más katonaember segítségével - derekasan állotta. Végül hívására erős sereggel megérkezett Szulejmán is és a német hadat öldöklő ütközetben leverte; majd győztesen Budát megtartotta, ** a királynét fiával együtt bántatlanul elbocsátotta, Magyarország többi részét és Erdély pedig János fiának engedte. Ebben az időben tehát a királyné tartotta birtokában mind Erdélyt, mind Felső- és Alsó-Magyarországot Temesvárral és Lippával egyetemben, kelet felé egészen Belgrádig. Vagyis midőn Ferdinánd a háborút magára vonta és egyik veszteséget a másik után szenvedte, Erdély, valamint Felső- és Alsó-Magyarország állapota nem volt bánnivaló, mert a belső háborúk egy idő óta szüneteltek, és az ország mintegy a régi képét őrizte. Meg is maradt ez az állapot tíz esztendőn át, míg csak új ok nem adódott belső és külső háborúra egyszerre. Ferdinánd ugyanis, mivel a magáét megvédelmezni nem tudta, sőt folyton csak vesztett, és közben háborúra sohasem vállalkozott, békében egyik háborús okot a másikra halmozta, elhatározta, hogy megkörnyékezi Györgyöt, eleinte csak titokban, majd követségekkel.