Emlékek völgye [antikvár]

E kötet darabjai, ciklusai életem ívéhez igazodnak, ha ugyan ívről szólhatok, mindenesetre életem fonalát követik, ahogy láncszemként kapcsolódnak egymásba. Mivel szolgálhat az én látszólag eseménytelen életem az érdeklődő olvasónak? Történelmi napok emberarcával. Adópengős, zsizsikes borsós világával egy hőskorszaknak. Egy tankönyvek lapjaira fagyott irodalmi kor emberarcával. Sarkadi Imre játékos átlebbenésével a koron, Berda Jóska gyermekmosolyával, mely lakályossá tette, nagy öregek botjainak kopogásával a kor utcakövén. Az otthonosság élményeivel idegen tájakon. A magam emberarcú világának makacs munkálásával a szépséges Leányfalun. Hol befelé fordulásom útján akaratlanul is oly kövekbe botlok, melyek sokak tyúkszemét nyomják. Már csak ilyen az én életem, nem tudom másoktól függetleníteni. Fonala - mint a kanóc, a rátapadt faggyútól lesz világító gyertyává. A közeg színjátszó masszája így tapad az én életem vékony szálú vonalára. Az emlékek völgyében járok. A völgyek barátságosak, zöldek, ligetesek, s nagyon közel látszanak, szinte ujjal érinthetően a fönséges magasok.