Emma napernyője [antikvár]

ülök a uoriQtori, kinézek, a Forte-gyár romja-it látom éppen. Pár perc múlua Vácra érünk. Úgy Illik, hogy bemutatkozzam. Pék Dorottya uagyok. Szeretem Vácot. Klcsl uáros, de uan benne minden: ősi Duna, palotás püspök, parti korzó, tarka piac, barokk főtér, számos rendház, templom. Iskola, no meg autószalon. És mindenekelőtt: Vácnak múltja uan, ezeréues és meglehetősen töretlen; békés nép a uácL, az uolt mindig; nem nyughatatlan, nyakas, lázadozó. Inkább kluáró, kiegyező, csendben szorgoskodó. Nem LS lett rombolua nagyon, lakosságát sem űzték, csereberélték oly gyakorisággal, mint ahogy az szokás e tájon. Szépen, csendesen éltek a uáclak. És úgy Is haltak. Ezt onnét tudom, hogy egy érdekes köny-uet oluasok pár napja. Címe: Váci uégren-deletek az ezerhétszázas-ezernyolcszázas éuekből. Tudják, könyutáros uagyok, szerelmese a régi könyueknek, a zizegő papírnak és auácl legendáknak. Már a könyu néhány testamentumának átböngészése után klullágllk, alig uolt a korban olyan uácl, akinek adóssága ne lett uolna. Igaz, klnnleuőségek is gyakorta lajst- 5