Én, a cipő meg a nagy ő [antikvár]

PROLOGUS Hol volt, hol nem volt - suttogta maga elé a pufók, tízéves Cindy, miközben a verandán várt. Szőke haja csapzott copfba volt fogva, az arca kipirult a melegtől, az állát a térdén pihentette, amin egy elég csúnya seb éktelenkedett, részben elfedve egy kaki-emojis tapasszal. A lány a legnemesebb rakománnyal érkező, jóképű herceget várta, remélve, hogy ha késik is, legalább ingyen kapja a pizzát a Marco's gyors házhozszállítási garanciájának köszönhetően. Cindy rengeteg dologról álmodott, de legfőképp arról, hogy egy napon majd beválthatja ezt a garanciát, és végre kap egy ingyenpizzát. Sokszor ott járt a határán, de a győzelem végül mindig elmaradt. Egy fehér Toyota Yaris közeledett, amely tele volt ragasztgatva olyan lökhárító-matricákkal, mint, „Jézus visszajön", „nyakig a munkában", és „a másik kocsim egy TARDIS". Lehúzódott, kattogva megállt, és egy sovány kamasz srác ugrott ki belőle kifakult Marco's-pólóban, pizzával a kezében. - Kicsin múlt! - kiáltotta Cindy, és talpra ugrott. - Nagyon közel jártál, hogy gyere nekem egy ingyenpizzával, Blake! A fiú a neve hallatán megbotlott a járdaszegélyben, és a pizzásdoboz kis híján a levegőbe repült.