"Én, a dolgozó nép fia..." [antikvár]

Részlet: "A frontról jött a katona. Fiatal tüzér volt, amikor bevonult és irányzótisztesként tért vissza hosszú szabadságra. Oldalán katonai revolvertáska, tíz patronnal és görbe tüzérségi tőr bőrhüvelyben, melynek hegyén rézgolyócska csillogott. A mi katonánk minden eshetőségre ellátta magát az útra, még dragonyospuskával és pár kézigránáttal is. Szemébehúzott borjúbőrkucsmában, szabályszerű, csípőjén kidomborodó köpenykében mendegélt Szemjon Fjodorovics Kotko az estében, a fagyott országúton. Jól teletömött hátizsák húzta le a vállát. Már régen pihenőt kellett volna tartania - kapcát váltani, rágyújtani egy cigarettára a durván vágott romániai dohányból. De minden lépés közelebb vitte az otthonához. És már több mint négy esztendeje nem volt odahaza. Mennél inkább közeledett a falujához, annál fürgébben szedte a lábát. A vidék egyre ismerősebb. Az utolsó nyolc versztet már szinte futva tette meg a katona. A répabarna revolverzsinór himbálódzott a mellén. Talpa égett. Jeges hold ragyogott az égen s a fényes csillag olyan volt, mintha repülne, de röptében megfagyott volna a kék levegőben. Az éjszaka támadt februári szél száraz zörgéssel szaladt végig a kukoricaföldeken. Nemsokára kutyaugatás hallatszott."