Én is Amerika fia vagyok [antikvár]

Részlet a 7. oldalról: "A fehér leány elvetette magát a sűrű, bársonyos fűben és félig lehúnyt szemhéja alól kíváncsi pillantást vetett lovászára. Jonathán erőteljes mozdulatokkal dörgölte a lovakat; szalmacsutakja nyomán ismét kisimult az állatok fehér verejtékben úszó gubancos szőre. De oldaluk még úgy járt, mint a fujtató. Az erős, karcsú suhanc keményen dolgozott. Nem fordult meg egy pillanatra sem, pedig szinte hátában érezte a leány tekintetét. - Te fiú! - halotta az élesen csengő hangot. Abbahagyta a munkát, mintha megmerevedett volna a karja. - Igen, Gladys kisasszony - mormolta ijedten; még most sem fordult meg. Mit tegyen? Ma először kellett elkísérnie a fiatal úrnőt, de az, amíg lovagoltak, egyetlenegyszer sem szólt hozzá. Mintha csak valami pompás, nagyszerűen megkonstruált gépet szereltek volna a mögött trappoló ló nyergébe; s a géphez nem szól az ember, - az állathoz inkább. Gladys maga is csodálkozott, hogy mégis megszólítja ezt a fekete fickót. Már maga az is, hogy kettesben kilovagolt vele. Hiszen eddig mindíg fehér gavallérjai kísérték. De most összezördült Dannal. Gladys fellobbanó haraggal otthagyta a fiút: "inkább egy niggerrel megyek, mint veled!" kiáltotta, szép arca eltorzult. Dan elment s Gladys ekkor hivatta a lovászgyereket."