Én is éltem [antikvár]

ELOSZO Könyvemben saját életemet irtam le. 'Epizódokat életemhői, de ugyanakkor kortörténetet is akartam, lássák sokan, miken ment át nem-t^edékünk, milyen volt 'Erdélyünk, és mi lett Erdélyből a kör^l 80 év alatt. Gyermek- és ijjúkoromban éltem II. Károly, I. Mihály, Horthy, Gheorghiu-Dej, Gro^ Péter, majd felnőttként Ceau^escu uralma alatt. At^ első 20 év is na^on nehé^ volt a\ erdélyiek st(ámára. Erdélyt a román impérium sr^nte ^armatként kecelte. A. regátból (ókiráljsá^ rével árast(tották el a vethető pot^áókba kinevetettek, erdélyi népet, főleg a magyarságot nem ismerők, akiknek sokszor iskolai végzettsége sem volt. A magyarokról, székelyekről csak annyit tudtak, azokat korlátozni, ütni, féken tartani kell, mert ellenségek. Az erdélyi nép szorgalmas, becsületes volt. A szász^ a magyar mindig dolgos nép volt, az erdélyi román az évszázadok alatt teljesen hasonult a munkát illetően. Az ókirályságiak a hosszú török uralom alatt megszokták a ciubucot (kenőpénzt), a lopást, sokan kizárólag abból éltek. A törvények betartása, a törvényesség alig ismertfogalmak voltak. Abban az időben mindenki hangoztatta: Romániában 100 lejért apát, anyát lehet venni. Hát igen, azt is lehetett, de főleg csendőrőrmestert és törvény bírót. Erdély dolgozott, de munkájának gyümölcsét felélték az ókirályságban. Mi, magvarok, éltük a magunk megnyomorított életét. Nyelvünket igyekeztek kitépni a szánkból „Vorbiti numai romdne§te"- hirdette a hatalom minden hivatalos helyiség falán, jaj volt annak a színmagyar faluból származó embernek, aki idézést kapott törvényszékre, jegyzői hivatalba, adóhivatalba. ,J\íái bánghine, nu §tii romdne§te, acuma ejti in Románia "(Te hazátlan bitang nem tudsz fománul, most Romániában vagy!). Eehetett Isten és ember, a törvények szerint igaza, mégsem védhette magát. Nekünk, magyaroknak egyetlen mentsvárunk az egyház ^ római katolikus és protestáns egyházak mentették meg a megsemmisüléstől a magyarságot.