Én, Sándor Erik [antikvár]

1. Jegyezzék meg a nevemet: Sándor Erik. Nagy Sándorról és Vörös Erikről mindenkinek be fog ugrani. Hódítók nevét viselem. Az a világ, amelyben én éltem, amelyet én építettem föl magamnak, összedőlt. Amit helyette kaptam, a börtön, már csak átmeneti hely. Itt nem lehet sokáig megmaradni, és nem is kell. Nekem nem. Addig viszont még tűrnöm kell, hogy riherongy hímringyónak használjanak, hogy megalázzanak. Mivel önuralommal soha nem álltam rosszul, ezt is ki fogom bírni, mert óriási a tét. Ahogy ezt a világot ismerem, valaki nem fog tudni ellenállni a kísértésnek, és publikálja az életem történetét - persze egyeseknek szerez majd néhány kínos percet, mert ilyen kíméletlenül nem szokás kimondani az igazságot, de azért megjelenik majd. Ha ebben nem lennék biztos, már régen elintéztem volna az egészet, mert nem a legnagyobb öröm a világon itt ülni ennek a cellának a padlóján, belebeszélni ebbe a hülye kis dobozba, és arra várni, melyik izzadságszagú, tetovált elítéltnek leszek ma éjjel a guminője. Mégis megéri, mert el kell mondanom valakinek - lehetőleg az 7