Engedj el! [antikvár]

„Nincs semmi tán, melynek ne volna ára" (Ady Endre) - ELSŐ FEJEZET - Az új nap első sugarai még csak jelezték a hajnal közeledtét, amikor valaki halkan kopogott Terka néni ablakán. - Ki az? - kérdezte a falu öreg bábája, szintén halkan, hogy a mellette alvó urát ne ébressze fel. - Horváth Pista lennék. A Mariska végett köli gyünni -mondta a kopogó. És talán mondta volna tovább, de nem kellett, mert az öregasszony már válaszolt is. - Jövök mingyár, várj meg! - mondta, majd magára kapkodta az ágya melletti székről odakészített ruháit. Oda tette őket minden este már sok éve, mióta a falu bábájának nevezte ki őt a község. A doktor egy másik faluban lakott és csak akkor küldtek érte lovaskocsit, vagy télen szánt, ha Terka nem boldogult a szüléssel. Szerencsére ritkán kellett hívni. - Remélem, könnyen gyün majd kifelé az a gyerek! - mondta Terka néni Pistának az úton. Aztán hozzátette, hogy persze, mert igencsak fiatal a menyecske, annál könnyen megy az ilyesmi, meg azt, hogy: - Pista fiam, vidd már a táskámat, igen nehéz nekem. Tudod, fáj a derekam, és nagyon messze laktok.