Engesztelő szerelem [antikvár]

A vezér nagyon dühös volt.Az öreg szolga remegve állt a párnázott ajtó előtt. Édes jó Istenem: fiatalság - bolondság. A fiatal urak egy kicsit könnyelmüek, annyi bizonyos, de azért nem kellene igy, a sárga földig lehordani őket. Utóvégre dusgazdag ember az apjuk.Az öreg szolga gondbaborultan járt fel s alá az előszoba futószőnyegén.Odabent Thomas Bernow harsogva kiabált:- Haszontalan semmirekellők, naplopók, léhűtők! Most már aztán elég volt! Tanuljatok meg kenyeret keresni! A Dárius kincse se volna elég nektek! Most majd megismeritek apátokat! Holnap reggeltől fogva ti is dolgozni fogtok, mint a többi hivatalnok. Hogy milyen munkát bizok rátok, azt majd meggondolom. Rendes fizetést fogtok kapni, mint a többiek. Akinek nem elég, az kereshet valami mellékfoglalkozást. Elmehet este pincérnek. Nekem mindegy! Tőlem nem kaptok többet, ezt jól jegyezzétek meg.