Enyém vagy! [antikvár]

Részlet a könyvből: - Állj! Gróf Osztóczy ezredes vezényszavára mozdulatlanul állt a huszárezred. Még az imént úgy dobbant a föld, mintha a közelben tűzhányó kitörésre készülne. Most pedig csönd, halálos csönd. Senki, semmi sem mozdult. Hatalmas barna porfelhő vonult kelet felé. Lassankint kidomborodtak a lovasok alakjai az egybeolvadt tömegből s felcsillogtak a kivont kardok a napsugárban. Meleg volt. Elvétve egy-egy ló nyerített. Osztóczy gróf segédtisztjével, Ujlaky főhadnaggyal és az ezredkürtössel egy közeli magaslatról nézte a támadást, a melyet az ezred képzelt ellenség ellen intézett. - Pihenj! Hevedereket megereszteni! Az ezredes úr parancsát ismételték a századoknál s ekkor ismét felcsillogtak a kardok, a legénység leszállt s a tisztek kisebb csapatokban összeálltak a «front» előtt. - A századparancsnokokat kérem! Osztóczy gróf átengedte paripáját a trombitásnak s hadsegédje kíséretében, csörgő kardját bal lábával ütögetve, lassú léptekkel jött lefelé.