Enyim, tied, övé I-VI. [antikvár]

Részlet: Huszonnégy ifjú mulat kedvére a ligetben. Tavasz van. A fákon még nincs levél, csak virág. Azok az aranyba, rózsaszinbe játszó, hímporterhes barkák, mik a lombot megelőzik, tündéri zománczot adnak az erdőnek; a mező is sárga a fűvel együtt ébredő virágtól. A berekben már itthon van a fülemile. Természetébredés van: a vadméh előjön faodujából, megy virágot bújni, ezret egy nap; a nővirágból mézet szí, a hím virágból hímport szed; a kéjencz! pedig ő maga se nem férfi, se nem nő. A hol a bükkfák sűrűjéből a távolba kilátás nyílik, a zöld vetésektől zománczolt rónán egy lovag-kastély látszik a festői perspectiva hátterében, oszlopos peristyljével, aranyozott tornyaival; túl rajta ismét sötét erdők. A huszonnégy ifjú élvezi a szabad lég örömeit, s mulatja magát hajlamai szerint.