Éppen jó [antikvár]

Glitrevik 2009. április 23. Kedves mindenki! Egyenesen Mariannától jövök, és tudom, hogy mától kezdve minden megváltozik. Feldúlt vagyok, és az, ami most majd megtörténik, bárhogyan forduljon is a kocka, nem múlik el bennünk nyomtalan. Nincs visszaút, nem lehet visszatérni a normális állapothoz. Még végiggondolni is fájdalmas. Nemrégiben érkeztem meg, egyből lementem a tengerszemhez, és vízre tettem a csónakot, ahogy mindig a szezon elején, addig kell ezt megtenni, amíg nem vettük birtokba a telket, amíg a környék érintetlen. A tengerszem körül itt-ott még hókupacok tornyosulnak, a hosszú tél ostromának súlyos tanúi. A hőmérséklet úgy fagypont körül lehet, de a tó jege már elolvadt, még középen is. Kinyitom a zárakat, odabent leteszem a bevásárlószatyrot, aztán kitárom a spalettákat, és begyújtok a kályhákba. A nyugati ablakon át látom, hogy a napkorong úgy egy óra múlva nyugszik le majd a tengerszem mögött. A teendők többségét egy kézzel kell elvégeznem, legalábbis mindazt, ami finommotorikus