Erdei emberek [antikvár]

Kisgyerekkoromban az volt számomra a legfontosabb kérdés, hogy mennyit és mit kapok enni. Mikor felcseperedtem és szép, érdekes könyveket olvasva tanulmányoztam az életet, rájöttem, hogy az evés nem is olyan fontos dolog, sőt nevetségesen jelentéktelen apróság a lét nagy és mély problémáihoz viszonyítva. Mikor tizennégyesztendős koromban Budapestre költöztem - visszatértem arra az álláspontra, amit kisgyerekkoromban vallottam. Szülővárosomat el kellett hagynunk, mert apám csődbe jutott. Azért költöztünk ép Budapestre, mert anyám meggyőződése szerint ott mindenki megél. Anyám álláspontja lényegében igaznak bizonyult. Mi is megéltünk Budapesten. Csak épp.. . A lakás, mit anyai nagybátyám, dr. Szevella Fülöp bérelt ki számunkra, nem bizonyult megfelelőnek. Túlságosan kicsi volt ahhoz, hogy jól érezhessük magunkat benne, viszont túldrága ahhoz, hogy fizetni tudtuk volna. Két apró szobából és egy konyhából állott. Mi gyerekek az első napokban a lakás kultúrájában gyönyörködtünk: a villanyvilágításban és a vízvezetékben.