Erdély nagy romlása I-III. kötet [antikvár]

A kötetek gerincei és borítói enyhén kopottasak, karcosak. A III. kötet hátsó borítójának alja és itt pár oldala alul hullámos lett.
A sárkány papja Amikor megszületett, a keze teli volt vérrel, s a fürösztővízben úgy úszkált, mint egy hal. Vérengző és kóbor természetű fejedelemmé lett Báthori Zsigmond. Utóda, a jó szándékú, de hiszékeny András bíboros. Erdélyre a német, a török és a havaselvi vajda feni a fogát. András jóvá akarta tenni elődei sok bűnét, de a Báthoriak iránti gyűlöletet a havaselvi vajda szítja, felbujtja ellene a székelyeket, s azok megölik a bíborost. Fejét a vajdának viszik, aki cserébe a régi szabadság visszaállítását ígérte. De a gyilkosság bére Erdély nagy romlása. A bíboros haláláért százévi böjt és bűntudatot sugalló egyházi átok száll egy csíki falura. Kizöldül-e még a tündérkert fája, vagy végleg eltűnik a kegyetlen század mélységeiben az erdélyi nép? Erre a kérdésre az író következő regénye felel. A boldogított ország A bíboros-fejedelem meggyilkolása után Erdély egymás után kapja a súlyos sebeket. A havaselvi vajda uralma nem tud megszilárdulni, bár Moldova elfoglalása után Lengyelországot, sőt az oroszok földjét is meg akarja hódítani. A Habsburg császártól hiába várja az Erdélyért kialkudott díjat. A leszegényedett országban nagy az elkeseredés. Bástával összefognak a nemesek, és megverik Mihály vajda hadait. Básta árulónak tartja, de ő a császárhoz megy, és újra visszajön Erdélybe, s a kegyetlenségéről hirhedt tábornokkal közösen, egymásra acsarkodva kormányoznak, a császár nevében. Évekig tart Erdély haldoklása, amíg Bocskai új életre nem kelti az országot, amelynek még történelmi hivatása van. Ebben a történelmi keretben szövődik egy krónikaíró diák és szerelmének regénye. Fordul az idő Az éhínség és az embertelen kínzások elől a nép a havasokra menekül, a tehetősebbje házába húzódva várja, mikor múlik el az ország fölül a rettentő vihar. Székely Mózes rövid fejedelemsége gyászos véget ér, az új havaselvi vajda is végigpusztítja az országot. Mintha soha nem érne véget az erdélyi kálvária. A prágai internálásból hazatért Bocskay István kiábrándul a császárból, új szabadságharcot szervez. Hűségére szegődnek a hajdúk, és sorra felszabadítják a várakat. Fordul az idő. Erdély egyik legszörnyűbb korának vége. Az éledő ország újra elindul történelmi hivatása felé: a szabadság, a vallási türelem és a tudományok földje lesz, és megnyílik az út Bethlen Gábor dicsőséges időszakához.