Erdőn, mezőn jártam... [antikvár]

Részlet:Éva almájaKarcsú, magastörzsű fák nőttek a kertben. De ágaikat szelíden lehajtotta a gyümölcs terhe: kinyújtott, adakozó kezek lettek. Hamvaskék szilvák kandikáltak ki a zöld levelek közül s bámultak a világba: jaj, de szép az élet! Cseresznye piroslott az ágakon, sok-sok apró piros száj. S mind azt kacagta a világba: jaj, de jó az élet! Sárgabarack mosolygott a napra s fogta el sugarát, zárta gyümölcsbörtönébe: hogy maga legyen a kézzel érinthető napsugár. Nagy, ujjas levelek közül a füge is előbújt. Az édes méz csorgott gyümölcséből a földre: mézes legyen, édes legyen a föld is, mert ez a kert a paradicsom kertje.