Eredeti magyar novellák és elbeszélések V. [antikvár]

Részlet: "A hála. Barkóci Kelemen fujva, képéből kikelve toppant a szobába. Kedves életepárja éppen egy széken állott s tört kendermagot nyujtott a kalitka ajtaján kedvenc kanárijának. Vissza sem nézett, csak úgy érdeklődött félkíváncsian: - No, no, mi az? Miért vagy olyan haragos? Barkóci nem felelt mindjárt. Levetette a téli bundáját, megrázta a hótól s egy biztos kézmozdulattal a szék alá dobta. Először fel akarta venni, hanem azután csak meggondolta magát s az asztrakán sipkáját is a sarokba vágta, szeliden jegyezvén meg a sikerült művelethez: - Üssön belétek a mennydörgős mennykő! De már erre az öregasszony is visszafordult s mikor meglátta a lelketlen munkát: a drága ruhadarabokat a földön, összecsapta a kezét: - Jé, te ember! Mi ütött beléd?"