Bővebb ismertető
Lapjai / lapélei foltosak
A bácsi eteti a szárnyasokat. Még a felesége szoktatta őket a párkányra, és mikor a néni meghalt, ezek, mintha mi se történt volna, jelentkeztek a táplálékért. „Az etetést nem lehet abbahagyni. Egy házasságot abba lehet hagyni, egy etetést nem” mondja a bácsi. Szárnyasok, mondom, mert a bácsinak nem mindegy, hogy galamb vagy gerle, az egyiket, hagyományosan, elűzi erről a párkányról, a másikat szívesen fogadják, és etetik. A bácsi felesége a gerléket táplálta. A galambok számára a bácsi se tart mást, csak hesst és heves karmozdulatokat. Ellentétben énektanárommal, ezzel a mindig kissé kapatos, jó kedélyű férfiúval, aki a fröccsöt szereti és a fekete hajú kislányokat. Meg a galambokat, és míg ezeket eteti, a gerléket hajkurássza. Azon az állásponton van, hogy a gerlék nem őshonosak. „Mint a nevük is mutatja, balkáni kacagó gerle, ők nem idevalósiak. Nemrég jöttek be. Semmi keresnivalójuk nálunk. Ők szarják össze a várost.”
Zoltán Gábor
1960-ban született Budapesten. Első novelláskötete, a Vásárlók könyve 1997-ben, a JAK- sorozatban jelent meg. Ezután egy újabb novelláskötetet (Erények könyve, Magvető, 1999), majd két regényt (Szőlőt venni, Magvető, 2001; Fekete bársony, Jelenkor, 2008) publikált.
Orgia című regényét többéves kutatás után írta meg. A könyv 2016-ban jelent meg a Kalligram Kiadónál, komoly olvasói és szakmai figyelemtől övezve. A kötet az adott évben mind az Aegon-díj, mind a Libri irodalmi díj shortlistjére fölkerült.
2018 tavaszán szintén a Kalligramnál jelenik meg Zoltán Gábor Szomszéd című esszéregénye, amely az Orgia előzményeit és következményeit mutatja be.
„Létezik egy kifejezés a magyar közéletben: „magyarul író író”. Olyanokra találták ki, akik magyarul írnak ugyan, de valami mégse stimmel velük. Vagyis sértés inkább, mint dicséret, de minthogy Karinthy Frigyesre, Szép Ernőre, Kertész Imrére mondtak ilyet, én nem utasítanék el egy ilyen minősítést. Magyarul írni, ez elég nagy kihívás, írni pedig, vagyis olyan szöveget összerakni, amit mások szabad akaratukból elolvasnak, abban a reményben, hogy valamit sikerül megragadni a világ jelenségeiből, az emberek érzéseiből és gondolataiból, az örömeikből és a félelmeikből, úgy, hogy az olvasó valamit megérez és megért mindebből, még nagyobb kihívás” – mondja az író.