Erica szerepében [antikvár]

Még furcsa leírni az új nevemet.Idővel könnyebb lesz, mint annyi minden más. De most még az Erica név furcsán, ismeretlenül cseng, amikor felírom a matek feladatlap sarkára. Szép és kedves, nem illik hozzám.Erica mosolyog rám a nagypapapulcsis matektanár, Mr. Roth -, kérlek, mutatkozz be az osztálynak!Inkább idehánynék a terem közepére.Rendben! állok ki a többiek elé. Az üres tábla olyan, mint egy nyomasztó szellem. Nem akarok megfordulni, nem akarok az osztálytársaim szemébe nézni. Mégis megteszem. - Sziasztok! Erica Silverman vagyok.Felmorajlik az osztály. Hallottak már rólam. Az első padból egy fekete hajú lány bámul rám, de én kerülöm a tekintetét, ahogy mindenki másét is - Erica még kicsit érzékeny az árulás után. Roth megköszörüli a torkát.Ennyi elég is lesz. Jobb is, ha nem árulsz el magadról semmi bizalmasat, Erica. Az osztályhoz fordul. Kérlek, bánjatok vele tisztelettel, ahogy bármelyik társatokkal tennétek, és tartsátok észben, hogy aki odakint szóba áll valamelyik Ericáról kérdezősködő riporterrel, büntetést kap. Minél kevésbé foglalkozunk velük, annál hamarabb leszállnak rólunk.Egyetértés morajlik végig a diákokon. Leülök a helyemre. Jobb oldalamon van az ablak, és ha kinézek rajta, látom az udvart. Riporterek sétálnak a kerítés mellett, fotóznak. Reggel óta csak többen