Erika [antikvár]

Részlet: Évekkel ezelőtt, még mint szenvedélyes turista, gyakran barangoltam teljesen egyedül az erdők mélyén, melyekben egyedüllétem ellenére olyan biztonságban éreztem magam, akárcsak otthon: a szobámban. Estére kelve kint a szabadban bárhol félelem nélkül hajtottam nyugovóra fejemet és álmomból nem riasztott fel sem a baglyok hangos huhogása, sem pedig más éjjeli állatnak a hangja, mert meg voltam győződve arról, hogy az embereknek sokkal inkább kell félniök a városok kőrengetegeiben a saját maguk fajtájától, mint kint az erdőben a vadállatoktól.