Erkölcsi gubancok [antikvár]

Csak az ember viselkedik úgy, mint a világegyetem önjelölt ura - olvashatjuk Boór András "Próbaút" című elbeszélésében, új kötetének egyetlen olyan darabjában, melyet enyhe sci-fi hangulat leng körül. A többi - mint a "Szívzűr" és "Jómadarak" című, előző könyveiben volt - nagyon is földhöz kötődő történet. Olyan, amilyet egy realitásnak elfogadott írótól várhatunk. Ezek az érdekes, köznapi históriák egytől egyig megkérdőjelezik a nyitó tételt: kiderül belőlük, hogy az ember rohamosan csökkenő magabiztossággal tetszeleg a világegyetem urának pózában. Leginkább kisiklott életeket, vegetáló egzisztenciákat ábrázol bennük az író, aki - mint tudjuk - lírai költő egy személyben. Ez most is megmutatkozik, hiszen a lélek apró rezdüléseinek finom érzékeltetése - az önkéntelen mozdulatokban és kontrollálatlanul kiszaladt szavakban - nagyon is jó "membránú" poétára vall. Boór alakjai - a hiszékeny, magányos nők, megkérgesedett lelkű férfiak, a több figyelmet áhító gyerekek - korántsem a világegyetem önjelölt urai. Ezen a kicsiny sárgolyón is alig találják helyüket e kificamodott világban, melyben legbensőbb érzéseink és embervoltunkat igazoló esettségeink "eltárgyiasulásának" lehetünk nap mint nap tanúi. Az ember keresi helyét az univerzumban - és néha már a legszűkebb környezetében sem találja meg. Mintha lassított atomrobbanás történt volna körülöttünk, mely nem a bolygót vetette szét, hanem az emberi közösségeket. A "magányos tömeg" egyedenként vergődik a szinte már kíméletlenül racionális világban, és méltatlan kapcsolatokba is bemenekül, ha érzelme visszajelzésének legalább "torz töredékét" remélheti.