Bővebb ismertető
1
Magas, kazettás ablakukból pazar kilátás nyílt, ebben mindannyian egyetértettek. Ráláttak a sussexi parkra, melyet kétszáz éve terveztek és többnyire akkor is ültettek, hogy a norlandi kúria szerencsés lakói megcsodálhassák, mire képes a természet, ha emberi kéz megszelídíti. Voltak itt zöld lankák, romantikus vízfelületek, pompás facsoportok alatt legelésző birkák és őzek. Az elszórva elhelyezett, kecses fakorlátokkal kiegészülve a látvány a konyhából a Dashwood család számára maga volt a tökély.
- Es most - tárta szét két karját anyjuk színpadiasan a nyitott konyhaablak felé - itt kell hagynunk mindezt. Ezt a ezt a paradicsomot! - Hallgatott egy ideig, majd halkabban, de jelentőségteljesen hozzátette: - Miatta!
Mindhárom lány csendben figyelte. Még Marianne, a középső sem szólt semmit, pedig ő teljes mértékben örökölte anyjuk dráma iránti fogékonyságát, lobbanékony természetét. Am a hosszú évek tapasztalatai alapján tisztában voltak azzal, hogy ezzel még nincs vége. Várakozás közben tekintetükkel a konyhaasztal lesúrolt lapját fürkészték, a mintás porcelán-kancsóban elrendezett kerti virágokat, a csorba, de szép teáscsészéket. Nyugodtan ácsorogtak, levegőt is alig vettek - mindhárman várták a következő tirádát.
Belle Dashwood továbbra is sóvárogva csodálta a kilátást. A lányok apja - a nemrégiben döbbenetesen váratlanul elhunyt
9