Erzsébet és Fülöp [antikvár]

Első fejezet Windsori kastély, 1943 decembere Nincs itt. Erzsébet kipillant a függönyök közötti résen. A jobb időket is látott bársonyból dohszag árad. Meg molyirtóé és arcfestéké, sokszor elpróbált előadásoké, elfojtott villogásoké és a premierek okozta izgalmaké. c Látja, hogy a közönség elkezdi megtölteni a földszinti sorokat. Van, aki hódolatteljes csendben foglalja el a helyét, mások tüntető fesztelenséggel mozognak a kastélyban. A Waterloo terem pompás aranyozásán ugyan meglátszik, hogy elhanyagolták, és a falakról is eltűntek a híres portrék, de még így is érezhető a hajdani fényűzés. A szőnyegeket még a háború kezdetekor felcsavarták és raktárba helyezték, így a hatalmas teremben most visszhangot keltenek a különféle zajok: a székek karcos csikorgása, a visszafogott beszélgetés és torokköszörülés. Az első sor még mindig üres. - Itt van? - kérdezi suttogva Margit, és megpróbál kikukucskálni Erzsébet válla mögül. - Még nincs. - Erzsébet ellép a függönytől. A csalódottság ólomként húzza a gyomrát, amely már amúgy is kavarog a várakozástól és a lámpaláztól. Az Aladdin