Erzsi tekintetes asszony [antikvár]

Részlet a műből: Nyár volt, kalásztérlelő, meleg júniusi éjjel. A levegő mozdulatlanul feküdt Várad házai között, melyek körvonalai élesen rajzolódtak a nyári éj kékségébe ... A hold valahol a Kálvária-hegy mögött bújkált, de a csillagok világítottak s ezüstös fényüket rászitálták az alvó város kopott tetőire ... Sejtelmes, derengő félhomályba burkolództak a fák, a bihari hegyek s még a Kőrös sebes folyású vize is mintha lassabban hömpölygött volna az éjfélutáni csendességben ... Aludt a természet s aludt ez a nappal vásári hangosságú város, hogy virradatra új erővel kezdje meg lüktető életét. A Körös-kaviccsal kirakott utcák során nem koppant lépés, szerelmes macskák nyivákolása sem hallatszott a háztetők felett, csak a „Báránka" előtt volt hangos az élet. Itt járatta Klobusiczky monospetri földbirtokos kocsisa órák óta a két szürkét. Éjfélre rendelte ide a gazdája, de úgy látszik, a hazamenetelre még nemigen gondoltak, mert a kocsmából hangos ricsaj hallatszott az utcára, amelynek lakói fel-felriadva álmukból, a gyehenna tüzére kívánták a „Báránkát", a benne mulatókkal együtt...