"...és lámpást adott kezembe az Úr" [antikvár]

Cedartown a széles országút mentén terül el. Aki átutaztában elhalad mellette, aligha fogja figyelemre méltatni. Cedartownt csak azok látják szépnek, akik benne élnek, no meg a nebraskai bennszülöttek, akiket - messze vidékeken járván - olykor elfog a honvágy az alacsony, lejtős dombok meg a hullámzó kalásztenger után. A hófúvás meg a havas eső olykor heteken át tartja kegyetlen markában Cedartownt. Máskor meg forró szelek jönnek délnyugat felől és lázt hozó leheletük végigsöpör a városon. Néha hetekig tart a szárazság, máskor hetekig zuhog az eső. De e végletek között akadnak olyan tökéletesen szép napok is - a frissen kaszált széna, az érett alma szagától és egyéb, fűszeres illatoktól terhesek -, hogy a préri szülötte ezeknél a napoknál szebbeket sem vízen, sem szárazföldön nem tud elképzelni.