És mégis mozog a föld I-II. [antikvár]

Eppur si muove! Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást téve, megdobbantá lábával a földet: épen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, a mi itt a Kárpátoktól a Dunáig kikerekítve fekszik; az egész föld megmozdult, hanem ez az egy darab állva maradt. Körülötte minden oldalon a nálánál boldogabb országok előre, a boldogtalanabbak hátrafelé, de valamerre mindnyájan csak haladtak; egyedül Magyarország állt egy helyben, és az volt a virtus, az volt az állambölcsesség, az volt a tudomány, hogy helyéből ki ne mozduljon. Életföltétele volt a vis inertiae; a tétlenség ereje: "A ki jól alszik, annak jó lelkiismerete van; a kinek jó lelkiismerete van, az jó ember: tehát a ki jól alszik, az jó ember". Azután akadtak nyughatatlan emberek, akik azt gondolták, hogy ez a mély álom mégis nagyon közeli rokon a halálhoz s megkisérték a fölébredést. Egy ilyen nyughatatlan embernek a történetét írom le, a ki meg akarta próbálni, hogyan lehetne az álló földet mozdulásra bírni? E küzdelemben ő maga összetört, semmivé lett, de még sem tett le a hitről, hogy "eppur si muove!" Tisztesség adassék emlékezetének!