Bővebb ismertető
Az EMLÉKEK, czek a szószátyár, soha el nem hallgató beszélgetőtársak, mostanában új arcukat mutatják Zita felé.
Régen ő maga szaladt utánuk, kapaszkodott beléjük, a hitét táplálta velük, hogy az a szerelem, ami közte és Andor között volt, nem múlhatott csak úgy el, végül túljutnak majd a nehézségeken, és minden a régi lesz.
De egy ideje könyörtelen üldöző lett belőlük, elkapják, és erőszakosan lökdösik visszafelé, mintha a múlt szobákkal teli folyosó lenne, és mindegyikben ott lapulna egy kellett volna, vagy nem így kellett volna, és ő hiába menekülne, fogva tartják, és ujjal mutogatnak rá, te ostoba
Most is, ahogy a busz elhúz a ház előtt, motorjának zúgása a Ga-ray utcát juttatja Zita eszébe, ahol kora reggeltől késő estig hallani lehetett a trolimotorok moraját, a fékező kerekek hangos csusszaná-sát; a kopott bérházat, ahol a gyerekkorát töltötte, ahol ott volt vele Erzsó, a csúnya szájával meg a felragyogó szemével, valahányszor
-a 7