...és újra kezdődik az élet [antikvár]

Részlet a könyvből: Még nagyon kora reggel volt. Finom ködfátyol felhőzte a napot. Öt, vagy talán hat óra lehetett. Rauter nem tudta pontosan. Egész éjjel nem aludt. Részben az izgalomtól, de részben azért is, mert a szomszédos cella lakója hajnalig üvöltött, vadul és rémülten, mint az üldözött állat. Végre bementek hozzá az ápolók. Rauter megismerte lépteiket: hiszen esztendőkön keresztül őt is őrizték. Aztán elcsendesedett minden. Meglehet, hogy kényszerzubbonyt húztak a betegre, vagy a gumicellába vitték. Ő is így tombolt, ordítozott valamikor. Fejjel rohant a falnak és megpróbálta a magasan lévő ablak vasrácsát kitördösni. Bizony, vele sem bántak kesztyűs kézzel. Az ápolók értették a módját, hogy megfékezzék. Rauter nagyon nyugodtan, majdnem mozdulatlanul feküdt a hosszú, keskeny vaságyon. Az óra ketyegésére fülelt. Kis idő mulva hatot ütött. Finoman, ezüstösen úsztak a hangok a levegőben. Fehér galambok kergetőztek játékosan odakünn, az ablak előtt. Az ajtó nesztelenül kinyílt. Egy hang suttogva beszélt: - Készüljön, kérem.