Esélyek könyve [antikvár]

Fedlapja kopottas.
"A Szerző bizony szégyenszemre - nincs más választása, töredelmesen be kell vallania - egy óvatlan pillanatban szem elől tévesztette emberfölötti erőfeszítéssel alighogy életre keltett hősét (egykettőre elkészült történetével, élcelődhetne az ember), és P. J.-nek attól fogva - bármily hihetetlen (már-már nevetséges), hogy valaki csak úgy ukmukfukk kisomfordálhat civilizált, legitim és legitimálhat világunkból - egyszerűen nyoma veszett. Szőrén-szálán eltűnt. Természetesen P. J. további útja így semmiképp sem követhető, csak találgatni lehet, látták-e valóban Párizsban, Prágában, Pesten, ahogy esetleg hírlik. S a Szerző az ő vesztével mindenesetre eljátszotta minden esélyét a teremtésre, magasztos életadásra, jogát hozzá, szavának nem lehet többé hitele, méltatlan lett nevében viselt titulusához, hisz nem szerző ő, aki szerez, lelkeket oroz el a pusztulás, a halál bármi neme, a nemlét elől, nem szerző (és még kevésbé őrző), hanem vesztő, elveszejtő, ha ügyetlenül elveszíti, veszni hagyja, aki gondjaira van bízva. P. J.-nek nyoma veszett, híre-hamva sincsen, s amit gondolt, érzett, akart, az tényleg mi is, hol található, miként kimutatható nyomeleme a létnek?" Bognár Antal