Események, érzelmek, sorsok és a valóság tükre [antikvár]

ELŐSZÓ A könyv, amit most az olvasó a kezében tart, immáron az ötödik kötete Szőnyei Gyulának. Az ötödik, még akkor is, ha a sorban a negyediként megjelent könyv - a ,,Tanuljunk kártyázni" - másodiknak a második kiadása. Miért? Mert elfogyott, siker volt és kellett. Mert bizony, vagyunk, még jó néhányan kerek ez országban, széles e világon, akik nemcsak szeretjük, olvassuk, hanem meg is őrizzük, gyűjtjük. Gutenbergnek, e csodás és varázslatos találmányát! Ennek a kötetnek nemcsak az az érdekessége, hogy sok-sok témáról közöl írásokat-elbeszéléseket, ír jellem- és korrajzokat, ír szenvedélyekről és mesterségekről -, hanem az is, hogy mindezeket az írásokat a sokat tudó, látott és hallott ember megértő mosoly aranyozza be. Olyan keresztény, magyar végzetű parasztemberé, aki jóval túl a hetven év ,,magasán" is lát jövőt arra, hogy nevelő, vigasztaló célzással olvastassa el sorait akár a legidősebb, akár a legfiatalabb generációval. Mert Szőnyei Gyula tudja, hogy élni jó, amíg Istenünk úgy akarja, de jól és szépen élni, példamutatóan élni a legjobb, amit egy ember földi életében megtehet. Azt is tudja, hogy művelt és megértő ember nem dugja el önző módon tapasztalását, az úgynevezett ,,élet tudományát" testről és lélekről; szóval: az emberről! Hanem meg is meri mutatni, sőt tanítani és vigasztalni akar szegény-szegény, felemás világunkban. Ezért hiszek én olyan emberekben, olyan írókban, mint szerzőnk is ! Lehet, hogy lesznek nagyképű, vagy úgynevezett ,,soktudású", „vájtfülű" emberek, akik szelíd mosollyal teszik majd le a kötetet: - hát, igen, ilyenek vannak., magam is tudok jó néhányról! De ezek megfeledkeznek, arról, hogy de sok olyan ember van, akik élik a maguk önző, vakondok világukat, esetleg elintézik a sorsokat, az eseményeket, a világot, az embertársaikat egy cinikus vállrándítással vagy egy durva szitkozód ássál. Nos, az ilyeneknek íródott ez a könyv. Meglehet, néhol direkt elemi iskolás szinten és összefoglaló, úgynevezett,, tartalmi" színvonalon, mert . . . ! Mert bizony - mondjuk csak. ki bátran . . . ! Sok kevéssé művelt és olvasott ember van, akiknek a szemeit éppen ezek az egyszerűnek látszó, de igaz, SZÍNIGAZ írások nyitják majd fel! És itt és ezért fog Szőnyei Gyula ismét csodát nyerni! S végezetül egy kínai mondással búcsúzik, az előszó írója a kedves olvasótól: A leghalványabb tinta is többet ér, mint a legragyogóbb emlékezet . . . ! LECTORISALIJTEM HAVASI ZOLTÁN