Esküvő előtt [antikvár]

Részlet a könyvből: A kirakatban a faállványokon elhelyezett kalapok között nagy tükör állott. Lenke úgy tett, mintha a kalapokat nézné, de tulajdonképen csak a tükörbe vetett egy gyors pillantást. Az eredmény kielégítő volt; fehér csipkekézelős, egyszerű sötétkék ruhájában, a fejéhez símuló kis kalapjával csinos és amellett igazán fínom jelenség volt, selyemharisnyás lábainál pedig nem sok szebbet láthattak még az akácfasoros kis sáros utcán. Lenke elmosolyodott, megbiccentette fejét a tükör ragyogó képmása felé, büszke pillantást vetett a Bánk bán bőrbe kötött kis amatőrkiadására, amelyet a kezében tartott, azután tovább indult. Bement, lenyomta az ajtó kilincsét, a toronyóra ütni kezdett. Lenke felnézett a toronyra, derülten megállapította, hogy tíz óra van, egészen pontosan érkezett, nem késik és nem jön előbb, mint amikorra várják, azután kinyitotta maga előtt a kaput. Bent a félhomályos folyosón habozva megállt. Egy férfi jött vele szembe, a fején merészen félrecsapott puhakalappal, fütyürészett és jól megnézte Lenkét, aki fejét gőgösen magasra tartva, elfordult tőle. Percekig csend volt a folyosón, a lány nem tudta, merre menjen. végre egy kék vászonköpenyeges munkáskülsejű férfi nyitotta ki az egyik ajtót és útbaigazította Lenkét. - Az iroda? Erre tessék menni, a folyosó végén a második ajtó.