Este próba [antikvár]

„Régen ​szerettem volna már arról írni: milyen egy jó novella. És mitől az? Van-e ennek valamiféle technikája, követendő vagy követhető modellje? Vagy ez örökké titok marad: tehetség és kegyelem kérdése? Egyik kérdésre sincs határozott és végleges válaszom. Ha ezekre a kérdésekre óhajt valaki felelni, nem kerülheti ki a 'titok' és a 'csoda' szókat. De mivel itt a megmagyarázhatatlan, az irreális szférájába jutnánk, jobb, ha bele se vágunk. Így aztán – noha többször megpróbáltam – mindig abbahagytam az erről való elmélkedést, és ahelyett hogy arról írtam volna: milyen a jó novella és mitől az, inkább megpróbáltam képességem szerint jó novellákat írni. (Nem tudom: sikerült-e?) Nem tudtam rájönni: mi minden kell ahhoz, hogy egy novella jó legyen, de van elképzelésem arról, hogy mi az, ami nélkülözhetetlen ehhez: hogy olyan legyen, mint egy kavics. A kavicsok közt is van kisebb, nagyobb, szebb, formátlanabb; egyszerűbb, bonyolultabb – de mind kavics! Ugyanez áll a novellákra is: ha olyanok, mint a kavicsok: lapidárisak (rövidek, tömörek) és oválisak (kihagyásosak; – különös, hogy van a szónak egy másik, közismertebb jelentése is: tojásdad alakú, de – átvitt értelemben – így is helytálló a novellára nézve). Különböző méretűek, értékűek, érdekességűek lehetnek, de ha ennek a két követelménynek megfelelnek: biztos, hogy novellák. (Mindenesetre higgyünk Faulknernek, aki azt mondta egy interjúban: 'Talán minden regényíró verset szeretne írni először, rájön, hogy nem tud, akkor kísérletet tesz a novellával, amely a költészet után a legigényesebb műfaj. És csak ha ez sem sikerült, adja rá fejét a regényírásra.' Hát ha valaki, akkor ő – minden idők egyik legnagyobb regényírója – tudja ezt.)…” (a szerző)