Esti dal [antikvár]

Részlet a könyvből:"A hercegnőAz angol nyári délutánok békés csendje terült el az overdenei park fölött. Rezgő napfény és megnyúló árnyék váltakozott a pázsiton s a nagy cédrusfa alja biztatóan hivogatta a friss, hűs levegőre vágyó embert.A dísztelen, erős, tömör, ódon kőház tágas termeket és korlátlan kényelmet sejtetett; kívülről évtizedes repkény, magnoliafák és visztária takarta el a határozottan csúnya épületet. Csupasz falait most elborította zöld levelek, fehér virágok köpenye s a piros szirmok zuhataga.Az épület egész hosszában terrasz futott végig, mely az egyik végén üvegházba, a másikon madárházba nyilt. Közönkint széles kőlépcsők vezettek le a terraszról a pázsit rugalmas lágy füvére. Túlnan hatalmas park álmodozott; a bütykös, öreg fák körül félénk barna őzek tanyáztak; a fák között szeszélesen meg-megcsillant a folyó s mint keskeny ezüstszalag, kecsesen kanyarodott tova a hosszú fűszálak, a gólyahír és a százszorszép tömegében."