Esti dal [antikvár]

Az angol nyári délutánok békés csendje terült el az overdenei park fölött. Rezgő napfény és megnyúló árnyék váltakozott a pázsiton, s a nagy cédrusfa alja biztatóan hivogatta a friss, hűs levegőre vágyó embert. A dísztelen, erős, tömör, ódon kőház tágas termeket és korlátlan kényelmet sejtetett, kivülről évtizedes repkény, magnoliafák és visztária takarta el a határozottan csúnya épületet. Csupasz falait most borította a zöld levelek, fehér virágok köpenye s a piros szirmok zuhataga.