Esti dal [antikvár]

Részlet a könyvből: "A hercegnő Az angol nyári délutánok békés csendje terült el az overdenei park fölött. Rezgő napfény és megnyúló árnyék váltakozott a pázsiton s a nagy cédrusfa alja biztatóan hivogatta a friss, hűs levegőre vágyó embert. A dísztelen, erős, tömör, ódon kőház tágas termeket és korlátlan kényelmet sejtetett; kívülről évtizedes repkény, magnoliafák és visztária takarta el a határozottan csúnya épületet. Csupasz falait most elborította a zöld levelek, fehér virágok köpenye s a piros szirmok zuhataga. Az épület egész hosszában terasz futott végig, mely az egyik végén üvegházba, a másikon madárházba nyilt. Közönkint széles kőlépcsők vezettek le a teraszról a pázsit rugalmas, lágy füvére. Túlnan hatalmas park álmodozott; a bütykös, öreg fák körül félénk barna őzek anyáztak; a fák között szeszélyesen meg-megcsillant a folyó s mint keskeny ezüstszalag, kecsesen kanyarodott tova a hosszú fűszálak a gólyahir és a százszorszép tömegében."