Északi hűség [antikvár]

Kedves Olvasó!Két dologra akarlak figyelmeztetni, mielőtt kezedbe veszed ezt a könyvet. Mikor először jártam északi rokonaink földjén, egy kitűnő magyar etnográfus ismerősömmel látogatást tettünk egy tallinni újság szerkesztőségében. Ott megtudtuk, hogy a városban szedősztrájk van. Nagynevű ismerősöm erre fölvett egy észt könyvet az íróasztalról és bíráló szemmel nézegetni kezdte, majd így szólt hozzám: - Hát csuda-e, öcsém, hogy sztrájkolnak az istenadták, mikor minden betűt kétszer kell kiszedniük! Ebből az a tanulság, amire először szeretném felhívni figyelmedet: hogy finn és észt rokonaink a hosszú magánhangzót nem ékezettel jelölik, hanem kétszer írják le. Ha tehát finn tulajdonnevekben kettős magánhangzó fordul elő, mint oo, vagy aa, azt egyszerűen csak így kell kimondani: ó, vagy á. Másik megjegyzésem csupán annyi, hogy történetünk az ezerkilencszázhuszas években játszódik le. Amit tehát Németországról írtunk benne, az nem a nemzeti szociálista Németországra vonatkozik. A szerző.