Északi történet [antikvár]

Lapélein pár folttal. Védőborítóján pár halvány folttal.
„…Odesszában elhatároztam, hogy egész életemet vándorlással fogom tölteni, akár hosszú, akár rövid lesz életem útja, szakadatlanul új meg új benyomásokat keresek majd, sok-sok könyvet írok róluk tőlem telhető erővel, és ezeket a könyveket, vagyis az egész földet minden hívogató szépségével, rejtett bájával együtt egy fiatal, egyelőre még ismeretlen nőnek adom ajándékul, hálából azért, mert jelenlétével napjaimat, éveimet öröm és bánat édesbús áradatává varázsolja, mert általa könnyes szemmel és boldogságtól túlcsorduló szívvel állok a világ szépsége előtt, és olyannak látom a világot, amilyennek mindig lenni kellene, de amilyennek a valóságban csak ritkán mutatkozik.”