Esztendők [antikvár]

Másodízben jelentkezik naplói jegyzeteivel - napjaink kedvelt, töredékes epikai műfajával - Sobor Antal. A Székesfehérváron élő, sok kötetes prózaíró ezúttal a huszadik század öt utolsó esztendejének összegyűjtött benyomásait, személyes reflexióit, töprengéseit adja közre, folytatva az előző öt évben készült följegyzéseit. A városi környezet, a baráti kör vidéki útjai, kirándulásai, a kulturális impressziók, a balatonparti kert és maga az ezerarcú tó - vissza-visszatérő témák az események sorában, mégis, miként a gyakran fölmerülő napi olvasmányélmények, szemléletük frissességével az élet elevenségét sugározzák, hol meglepetést, hol megrendülést váltva ki az olvasóban. A kötet legvarázslatosabb részlete az 1842 novemberétől 1843 februárjáig Fehérváron Borostyán néven fellépő Petőfinek, a vándorszínésznek állít halhatatlan emléket.