Eszter és Miklós [antikvár]

Védőborítója hiányzik. Tábláin és lapélein foltokkal. Táblák élei és sarkai kopottasak, sarkai megnyomódtak. Szennylapján tulajdonosi névbejegyzéssel. Kötése a fedlap mentén alul felszakadt.
A fiatalokról írni örök téma. Mindig aktuális. És nemcsak azért, mert győzelmesen többen vannak az öregeknél, de azért is, mert ők határozzák meg, s joggal, a jövőt. Vallom, hogy nem ismerjük és sokszor félreértjük a fiatalokat. Talán tudat alatti, nemzedéki irigység dölyfösít bennünket, és megfeledkeztünk arról, hogy ellentmondásos, bonyolult világot adunk át nekik: hiába véljük jóhiszeműen, hogy ennek a világnak helyesen határozzuk meg az ideológiáját és közösségi céljait, nem számoltunk eléggé a fiatalok ránk licitáló igényével, amelyet pedig mi ojtottunk bontakozó ízlésükbe és törekvéseikbe. Lehet, hogy Eszter és Miklós kapcsolatának, igazi szerelemig nem érlelődött "szerelmük" buktatóinak vagy a külvárosi fiatalok vituskodásából fakadt erkölcsi bökkenőinek ábrázolásával vitákat támasztok. Az igyekezetem és szándékom tiszta és őszinte: megkíséreltem föltárni belső forrongásaik egyik leggyakoribb indítékát, az egymás iránt sarjadzó érzelmi rokonszenvnek a mi rohamosan változó világunkból eredt gátlásait és torzulásait. S mindegy figyelmeztetésnek is szántam, nagyobb körültekintéssel és több tapintattal vitatkozzunk a fiatalok "szélsőségei"-ről. Eszter és Miklós az egymással szemben álló osztályok világából jött át a jelenbe. Tudatukat ez az ellentét formálta, és formálja további is. Ezzel az eredendő ellentéttel viaskodott egymás felé tapogatózó, bontakozó rokonszenvük. Viszonyuk mégsem nemesedhetett és változhatott tartós és bensőséges együvétartozássá, mert túlságosan erős volt bennük a múlt öröksége. Attól félek, hogy mindez előzetes magyarázkodásnak látszik és Eszter és Miklós konfliktusát irányregénynek véli az olvasó. Sietve hangsúlyozom, nem irányregény, csupán ízelítő és jó szándékú híradás a mai fiataljaink problémáiból, amikről ha tudunk is, mégis akadozva beszélünk, mint ahogy a Dagadték szombatjai sem akar még több lenni, mint bátorítás a társadalomunk mélyén áramló és súrlódásokat okozó emberi problémák föltárására, és ösztönzés, hogy több figyelemmel legyünk az ifjúság iránt. A fiatalokról, de a fiatalokért írtam e két regényt. S hadd tegyem mindjárt hozzá, azért még adósuknak érzem magam.