Eszterke [antikvár]

Részlet a könyvből: Októberi köd borította a várost. Maga alá gyűrte a füstöt és áthatolhatatlan közeggé, fojtó párává sűrítette a nem rég még édes és tiszta levegőt. Az Andrássy út és Körút házai közé préselődött, behatolt a Király utcába és a környező sikátorokba is, melyeken álmatag, szakállas zsidók iparkodtak hazafelé. A Teréz templom tornyának bizonytalan ábránd képe sötétedett át a légen. Az emberek - túlórázó hivatalnokok, ezüstmíves inasok, kereskedősegédek - felgyűrt kabátgallérjuk mögül szívták be a nehéz levegőt. Még kilenc óra sem volt és már kihalt a Király utca. A Gozsdu udvarban Winter úr bezárta gyűrűkészítő boltját. Türelmetlenül várta, hogy Feri, az inasa, ajtajára tegye a nehéz keresztpántokat és lelakatolja a redőnyt. A felesége már várja otthon, szegényke, de ő nem tehet róla, közbejött egy újabb rendelés. - Gyerünk Feri, gyerünk - sürgeti a térdeplő inast. - Alászolgája Főnök úr - mondta Feri és mikor Winter úr az utcára lépett, megborzongott kissé, Ferit már elnyelte a köd.