Európa kék ege alatt [antikvár]

Bevezető helyettLeghűségesebb útitársunk a képzelet. Kéretlenül is mellénk szegődik, és elkísér minket úttalan utakon.Nem térképként szolgál, még csak nem is idegenvezető, hanem sokkal több annál. Az idők nyomába ered. Megidézi a múltat, és felvázolja a jövőt, ködbeveszett arcok fotóit hívja elő, régi idők mindennapjaiba kalauzol, összerakja a széttört cserepeket, törmelékekből palotát, leomlott falakból városokat épít, és régi birodalmakról mesél.A képzelet nem ismer akadályokat. Az utazó kiszabadul a hétköznapok fogságából, a képzelet társaságában pedig álmodozhat az ember. A zergeboglárka illatát beszíva a földtörténet hajnalába tekinthet, a Salamon pecsétje a fenyő-korra emlékeztet, egy páfrány kőlenyomata évmilliókról regél, egy múlt századi kemence pedig a régi kenyér illatát is felidézi. Az antik Róma kövein járva gladiátorra és dicső hadvezérekre emlékezünk, Suomi földjén egy magyarul is ismerősen csengő szó az őshazába röptét, Opusztaszeren pedig úgy érezzük, mintha Árpád népe közé keveredtünk vol-