Európa N°2 [antikvár]

I. Nina Becker kézíráselemző berlini lakásában - nem szerette egyébként, ha grafológusnak nevezik - I 964- október 12-én késő este felberregett a telefon. Miután részletesen számot adott arról, mire jutott kilenc hónapon át ama hölgy kézírását vizsgálva, aki Anasztázia hercegnőnek mondja magát - a női divatlapok feminista szerkesztői voltak a legkiállhatatlanabbak olyan kérdéseikkel, mint hogy mi a kedvenc eledele, milyen parfümöt használ, mi a kedvenc színe -, azt gondolta, az újságírók rohama csendesül, majd megszűnik. Ha a világközvélemény bizonyító erejűnek fogadja el a kézvonás jellegét, márpedig ő ebben csak megerősítheti, akkor az illető valóban II. Miklós cár leánya, aki a Romanov családból egyedüliként élte túl a forradalmi gárda golyózáporát. Személyazonossága, ami a kézíráselemzőt illeti, tisztázódott. De nem újságíró zaklatta, hanem bizonyos Rajevszki nevű gépészmérnök, kései ivadéka a hasonnevű Rajevszki költőnek, aki valaha Puskinnal barátkozott. A telefonáló nyilvánvalóan tisztában volt vele, hogyan keltheti fel érdeklődését: Puskin említése ünnepélyes komolyságot kölcsönzött a hívásnak, és arra kötelezte, hogy legalább végighallgassa. 5