Európából Európába [antikvár]

Előszó helyett Van irodalomkritikánknak egy sokat jelentő, mégis problematikus termínusa a világélmény vagy: világigény. Fábry Zoltán Győri Dezsővel, vagy más költőkkel kapcsolatos írásaiban így fordul elő. Ha a fogalom mélyére tekintünk, akkor, mint a kisebbségi sors világtávlatba állítását határozhatjuk meg. Realitása a kisebbségi élet és életforma realitása: erkölcsi és szociális kérdés. A legfiatalabb költőkkel kapcsolatos írások már világba tárulkozásról beszélnek. Ez a termínus egyrészt a szubjektív őszinteség momentumát jelenti, ugyanakkor a fiatalok olykor romantikus vágyát is: kitörni a provinciális keretek közül, tényleges irodalmi jelentőségre tenni szert, ismerje meg őket a környező világ, de ők is meg akarják ismerni ezt a világot, nem csak az irodalomból, de ténylegesen is. Fölmegyünk a Duna forrásaihoz, aztán csónakon és hajón le egészen a tengerig, mondja az egyik. A másik nem mond semmit, s egy nap Párizsban köt ki. El van egy évig, két évig, s mikor a szocializmustól elvadult, nyugati életformát áhítozó kalandorok Párizs, Genf vagy más világvárosok felé veszik útjukat, ő éppen akkor tér haza, az ország legválságosabb és legnehezebb óráiban. Még nem tudni, mit hozott tarsolyában, egy bizonyos, valamiképpen gazdagabban tért meg. A harmadik meggondolja magát, és szinte hihetetlen anyagi áldozat árán Tokióig hajózik.