Európától Ázsiáig [antikvár]

Védőborító éle enyhén rojtos. Alsó lapélén halovány folttal.
"Egy idegen világokat megismerni és magábaölelni vágyó író elindul az erdélyi hegyek közé zárt Kolozsvárról, és eljut - Konstantinápolyba. Konstantinápoly tornyaival, kevert életével, vizeinek tündériségével, sikátorainak szociális rémségeivel, és az európaiságnak itt szétterülő, előkelő rothadástól ragyogó mocsaraival - abban a különös éreztetési módban, melyet ez a könyv és ez az író művel. Ebben az éreztetési módban csillog ennek a könyvnek a rendkívülisége, ebben van közlő erejének hatásossága, ebben van az író önmagába vetett hite. ...Valahogy így kell képzelni a dolgot: van valahol egy idegzet, és az hajóra száll, lerepül a Fekete-tengeren a Boszporusz csodálatos városáig. Ez az idegzet azt mondja magának: "Te pedig nyitva állsz; mindenre a teljesség mértékében reagálsz; szenvedsz és gyönyörködöl; rángatódzol és mámorosodsz; a személytelenség legvadabb expanziójában tombolsz; legtöbbnyire egészen megfeledkezel a lényről, melyet csontjaidban és húshálóid között hordsz, és villogsz, felborulsz, összehúzódol és kinyújtózkodol, mint ostor kunkoroddal és mint gyönyör habzol, aszerint, ahogyan az élmény a tudatosság kontrollja nélkül rád hat; úgy viselkedsz, mintha egy csomó tüneményes féreg volnál, melybe beleront a Nap tüze, a szél szigonya, az ökölcsapás szőrös irgalmatlansága, a bűbáj édessége. ...Így látszik dolgoztatni az író idegzetét, nem kíméli magát, feláldozza magát, hogy kifejezze az alig kifejezhetőt is. Néha az az érzésem, mintha valaki egy különös várost, vagy az ott zajló életnek egy-egy darabját keresztülszűrné az agyvalőkocsonyán, és ami ott különös égések, zománcolódások, vélt sikolyok és kéjhangok közt előjön, erre azt mondaná: "Nézzétek, itt a város!"