Éva két éjszakája [antikvár]

Részlet a könyvből: "Éva sietve fut le a lépcsőn. Nem mintha sürgős dolga volna, csak mert jól esik igy lerepülni az emeletről, - könnyedén, vidáman nekiszaladni az életnek. Mikor kilép a kapun, a szomszéd ház előtt levő villamosállomásról éppen indult a 65-ös kocsi. Éva megáll egy pillanatra, boldog mosollyal issza fel a nyári reggel napfényes ragyogását, aztán szeles mozdulattal megfordul és utánairamodik a csilingelő villamosnak. A kocsi egyre gyorsabban halad, Éva feszülő inakkal fut, mint egy rakoncátlan iskoláskölyök és közben gyerekes makacssággal gondolja: el kell érnem, - muszáj, - fel kell jutnom rá!..."